VII. Fejezet: Védelem

 Angie útközben hallotta az óra harangját és ilyen későn már nem kereste fel barátnőjét, csak másnap délelőtt.

- Jó reggelt! – a szőke még kócos hajjal álldogált az ajtó előtt. A kiválasztott még megvárta, hogy összeszedje magát, utána pedig a csarnokban ültek le.

- Mi a gond? – Crystal kezdte a beszélgetést.

- Roy – a különc rögtön rájött, de nem mondta.

- Te belé zúgtál! – Angie felsóhajtott. – Nem értem. Miért nem örülsz neki? Talán ő nem így érez?

- De, tegnap kivitt a tóhoz – Crystal még párszor faggató kérdéseket tett fel neki, végül a kiválasztott megnyílt előtte. – Tudom, nem szép dolog, de kihallgattam Zacket és Royt. Zack azt mondta, hogy Roy megszegte a harcosi esküt. Ez baj?

- Nem baj, hogy megszegte, de az már inkább az, hogy Zack is megtudta. Megfenyegette Royt? – a szőke látta a fiatal vezető szemében, hogy tetszik neki Angie. Ismeri, ha nem szerezheti meg amit akar, tesz róla, hogy más se kapja meg. Nem akarta azt mondani, hogy ne is gondoljon Royra, de azt sem, hogy ne foglalkozzon ezzel az egésszel, viszont sejtette, hogy Angie a saját életével játszik. Volt már olyan, hogy Zack megölte szerelmét, mert az nem szerette őt.

 - Ööö… - terelni akarta inkább a témát, de lelkiismeret furdalása lett volna, ha nem figyelmezteti. Úgy döntött, hogy nem mond olyasmit, amivel Zackre összpontosítana. – Nem olyan nagy ügy az eskü, főleg, hogy Roy már nem harcos.

- Azt mondod? – a nő kérdőn nézett szőke barátnőjére.

- Azt – két kezét vállaira tette és mosolygott. Angie is mosolyt erőltetett arcára és azt mondta neki, hogy meg is keresi a férfit.

 - Angela, várj egy kicsit! – Zack volt az. Ott integetett a háta mögött, és mikor megfordult, különös érzés fogta el.

-Mi az? – hangja alig észrevehetően remegett. Crystal és Roy szavai jutottak az eszébe. Visszanézett, hogy a különc ott van-e még, de sajnos nem volt. Félt a vezetőtől. Érezte, hogy valami nincs rendben vele.

- Gyere, ülj le! – Zack az egyik pad felé nyúlt és leültette. Az asztalon két pohár volt, bennük pedig tea lötyögött. Látszott, hogy nagyon készült erre. Megkínálta és miután csevegve megiszogatták, Angie felállt. Egészen ellazult és már nem is tartott tőle.

-Hová mész? – akcentusa hasonlított egy optimista pszichopatáéhoz.

- Royhoz. Miért? – hirtelen homlokán a kék erek megfeszültek és a padra csapva ő is felkelt. Megragadta Angie csuklóját, aki erre nagy sipítozásba kezdett. Aztán vállát szorította, aminek hatására a nő, ha nem tartotta volna, összeesett volna. Levonszolta a csigalépcsőn, mely az ellenkező irányban a szobákhoz vezet és egy börtön volt ott. Senki nem jár arra, pedig közel van ahhoz a helyhez, ahova mindenki nagyon sokat jár.

 Angie, mikor feleszmélt, teljesen ki volt ütve. Szédült, karjai és oldala sajgott a lépcsőn szerzett ütésektől, tarkója is nyomott. Megpróbált kiabálni, de hangja visszaverődött a betonfalról, és fülét nagyon zavarta. Ez nem jött be, úgyhogy felmérte a teret. Csodálatára kezei nem voltak összekötve, és ez volt eddig a mai nap legjobb híre.

 Ezek szerint, miután távozott a csarnokból tegnap Zack megfenyegette Royt. Gondolkodott, hogy mi értelme volt elrabolni őt, de nem jutott sokra.

 Roy nemsokára Crystalnál dörömbölt.

-Szia! Te találkoztál ma Angievel? Nincs a szobájában – Crystal aggódott.

-Két órája indult el hozzád.

-Én még nem láttam.

-Akkor biztosan valahol leragadt – kopogást hallottak. Roy nyitott ajtót. Miközben kezét a kilincsre helyezte, azon tűnődött, hogy nem-e Zack lehet a dolgok mögött.

 A szobába ki más lépett volna be, mint az elrabló.

-Sziasztok! – Roynak háttal volt. Crystalt nézte és össze-visszabeszélt, a nő persze nem értett semmit az egészből. Roy próbált tátogni és mutogatni, hogy Angie veszélyben van, de a szőke értetlenül nézett, aztán nehezen vette tudomásul, amit a férfi mondott. Nem szóltak egymáshoz, amíg Zack hirtelen ki nem viharzott.

 Roy utána rohant a szőkével a nyomában. Észrevétlenül suhantak a vezető mögött a csigalépcsőn. Roynál nem volt semmi. Megjegyezték az Angiehez vezető utat és valami fegyverszerűért indultak, hogy a férfi legyőzhesse a nála erősebb vezetőt.

 -Angie! – ordított az elkábult nő fülébe és előkapart egy injekciós tűt. A nő még mindig csak foltokban látott, bár a tű alakját ki tudta venni. Próbált ellenkezni, de hiába. Mit ér egy kábult nő ereje egy harcossal szemben? Alig érezte a szúrást. Eltelt pár másodperc és látása kitisztult, feje már nem nyomott és már nem is szédült annyira. – Jobban vagy? – szólt lágyan, s Angie kótyagosan bólintott.

-Mit akar tőlem?

-Tényleg nem tudod? – nem, hiszen csak a fejét rázta. – Úgy tudtam, a kiválasztottnak jól vág az esze – a nő közelebb mozdította fejét és arcába köpött.

-A pszichopatákon nem lehet kiigazodni.

 Ekkor a férfi meglendítette hatalmas tenyerét és lekevert neki egyet, Angie feje nekivágódott a betonfalnak, amitől kicsit újra megszédült. Feleszmélt és gyorsan visszaütött, de a vezető elkapta a kezét és a következő dolog, amit érzékelt a pofon után, hogy kezei össze vannak kötve.

 Arca annyira égett a férfi kezétől, hogy szeme fájdalmasan belevörösödött és könnyezett.

-Maga megőrült! – Angie üvöltözött           . Azt akarta, hogy ha valaki van fölötte, meghallja kiáltásait. Zack csitította, majd mikor a nő elhallgatott, úgy bámult maga elé, mintha nyitott szemmel aludna. Angie kockáztatott.

 Elhajolt a betonfaltól és a baloldalt levő éles rácshoz közeledett. A kezei közti vékony kötelet húzogatta rajt, ami aránylag hamar el is szakadt és a földre hullott. Rávetette magát a bambuló férfira. Csak most lépett vissza a valóságba, de a nő már fojtogatta. Kezéhez nyúlt és átlendítette az orra elé. Le akarta teríteni, de most Angie volt a gyorsabb. Oldalra gurult, így a vezető csak a kezére ugrott. Emiatt halkat szitkozódott, de ez is elég volt arra, hogy a nő kezét eltörje.

 Angie most a csigalépcsőnek indult. Csuklója nem is sajgott a benne felhalmozódott adrenalintól, viszont nem figyelt az utána kúszó Zackre, aki megrántotta lábait és így nagyot esett. Sikerült megszorítania a nyakát.

 A nő érezte a férfi kezeit, mint két vasdarabot, hogy nem látja többet az életet. Izmai elgyengültek, fejéből kiszállt a vér és torka zsibbadt. Az utolsó, amit látott, az, hogy a lépcsőn rohan le Roy kezében egy konyhakéssel. Talán még azt is érzékelte, hogy nem egyedül van, hanem barátnőjével, de már nem volt sok ereje. Azt is összeszedte és az „Angie!” –t kiáltó Roynak nyomott egy megkönnyebbülő mosolyt, hogy ezzel a képpel búcsúzhat ettől a világtól. Feje oldalra hajlott és az élet elernyedt benne.

 Amikor Angie nem mutatott életjelet, Zack a megdöbbent Royra és Crystalra nézett.

-Megmondtam, hogy rajtad áll a nő sorsa! – Roy bedühödött, megcélozta a vezető fejét és a kést elhajította. Idegessége miatt ez célt tévesztett, Zack mellé esett, aki még jobban elvigyorodott és lehajolt érte. A férfi egy ugrással mögötte lett és félrelökte. Ebben a pillanatban Roy, kihasználva, hogy a vezető nem figyel, felvette a kést és a torkának szegezte. Szíve fájt, mert tudta, hogy véget ért a nővel való kapcsolata és úgy gondolta, hogy a bosszú mindig édes, főleg, ha arra érdemes személy kapja. – Bosszúval nem oldasz meg semmit.

-Nem is nevezném bosszúnak, sokkal inkább ítéletnek, vagy, ahogy maga mondaná…

-Sorsnak – lépett előrébb Crystal, akinek a hangja teljesen elvékonyodott a sírástól. Úgy vélte, hogy szétválaszthatatlanok lesznek. A nála lévő késsel egészen olyannak tűnt, mint egy kétségbeesett, ártatlan, pedig bosszúvágyó nő.

 A kísértés, ami Royt és Crystalt is magával ragadta, az az volt, amit Zack is mondott, a bosszú. A férfi megállta. Nem akarta, hogy mint kiválasztott, gyilkosnak higgyék, ám hirtelen meggondolta magát, mikor felötlött benne a gondolat, nem kiválasztott. Angie nélkül nem megy semmire. Nem öli meg George Draket, vagy ha mégis, Angie neve elveszne. Minden lehetőség, amit kieszelt, arra jutott, hogy Angie nem kap dicsőséget. Úgy pedig nincs ételme végigvinni a küldetést. Roy szemében nincs. Életében először félt. Félt, hogy elfelejti a nőt. Ezt a bájos nevet és arcot soha, de soha nem felejtheti el. Akkor olyan lenne, mint más, holmi „értéktelen” ember, csak egy a sok közül, aki miatt már valaki feladta az élettel való harcot. De ennek az egésznek volt értelme? Nem sok.

 Végül a vezető halála mellett döntött.

-Angie sorsára jutsz! – elvágta Zack torkát és az öklendezve szedte a levegőt, majd térdei összerogytak alatta. Ekkor engedte el a nyakát, véres keze maga mellé esett. A betonpadlót a torkából kifolyó vér vörösre festette.